Szereztem kábelt!

Burgosban vettem megfelelő USB kábelt, nem is volt drága, és végre fel tudom tölteni (ha épp mint most, olyan a gép, hogy fel lehet) a képeket.

Szóval mielőtt tovább boncolgatnám megvilágosodásom történetét, itt van pár fotó az elmúlt hétről:

Hajnalban az útról nézve, mikor még nincs olyan rekkenő meleg ilyen csodálatos meghitt városkák mellett sétálhat az ember. Olajligetek és sáfránymezők, csodálatos templomtornyok és ilyenkor még elviselhető napsütés. Öröm itt korán kelni!

Persze sziesztázni is öröm, ilyenkor érdemes betérni egy kis vendéglőbe ebédelni, és utána megpihenni valami árnyékban. Terradillosban például együtt sziesztáztam Szájer Józseffel. Komolyba zarándokol, és nem nagyzol, vagy ilyesmi! Oda is köszöntem neki, de sajna nem tud pirézül...

Kedves zarándoktársaim nagy része hódol a "Pilgrim Art"-nak. Egészen elképesztő dolgokkal tudják az ember utazását feldobni, komolyan Európa múzeumainak kollázsát látom az út mellett az eldobált bakancsra kötött nyakkendőtől, az út mellé rakott lopott shell kút reklámig. A fent látható formára szotyizott napraforgó egyébként szintén csak hajnalban látszik, hogy köszöntse a kelet felől érkező zarándokot, és az egész nap tudjon min röhögni...

Tartozom szabvány túristafotóval is. A Burgosi katedrálisról készült amatőr felvétel minden amatőr túristafotó igényt kielégít. Hiányzó, ferde test, sötét arc, kiégett háttér, levágott torony, dőlő falak. Ahogy szeretjük.

Lefényképeztem egy srácot is, akinek több van egy kerékkel (vagy kevesebb), és így nyomul végig a zarándokúton. Igen vannak fura arcok, meg kell hagyni, de ez a srác teljesen készen van. Iszonyú lassan halad, legalábbis lassabban, mint ahogyan a többiek gyalogolnak, állandóan elesik, de a legdurvább (ő mondta), hogy a térdvédője alá bemegy a por és teljesen föltörte már a lábát. Ráadásul szélben lehetetlen egykerekűzni. Azt is mondta, hogy ha sikerül, jövőre megcsinálja gyerekbicajjal is. Asszem azok között akikkel eddig találkoztam, ő volt a legnormálisabb zarándokmajom.

És itt végre megpihenve egy padon, ami a McDonald's és a Shell közös reklámjára hajaz, ráadásul egy fia árnyék sincs, de láthatjátok hogy milyen jól vagyok és mennyire élvezem az egészet! (Mosolyogni mongyuk nem volt könnyű... - ez egy 20 kilóméteres etap után volt, egy olyan városban, ahol nem volt egyáltalán árnyék).

Holnap újra nagyvárosba érkezek, vár rám León, a profi város, és az utolsó hét vándorút!